A
gyűjtögető életmódot folytató ősember a magvakat először természetes
formájában, majd a tűz megismerésével megpörkölve rágcsálta el.
Hamarosan rájött arra, hogy a rágás fáradságát megtakaríthatja, ha
vízzel megfőzve kását készít. Egyszerűbbé vált munkája, amikor
felfedezte, hogy a sokáig puhuló magvakat meg is lehet őrölni, vízzel
pedig lepény készíthető. Étkezésre legkorábban árpát és zabot
használtak. A rozs a népvándorlás korában terjedt el, a búza pedig a
hagyományok szerint Ázsiából származik.
A magyarok már az őshazában a
téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. A
lepénykészítés fárasztó munkáját asszonyok végezték. A lepényből – azaz a kovásztalan kenyérből – fejlődött ki a kovászos kenyér. A
kenyér az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett és
értelmezésében az életfenntartás összes szükségletét jellemezte
...